"Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben. Nem vagyok cinikus és nem célozgatok aljas módon. Inkább hiszem, hogy jó az ember. Maximum úja meg újra csalódok bennük."
Nem is olyan régen olvastam el a Zacher könyvet és már akkor elhatároztam, hogy beteszek ide egy kis idézetet, ami végül a könyv leírásánál is megtalálható.
"Most gondolj bele abba, ha mondjuk a gyerek előjön vasárnap délután fél kettőkor. Akkor ébred, miután hajnalban jött haza a buliból. Leül a tévé elé, ahol apa ül és nézi a Forma 1-et. És jönne a remek beszélgetés. - Hol voltatok tegnap? - kérdezi az apa. - Voltunk Zöld Pardonban, Rióban, buliban, Józsiéknál, stb. - És mi volt? - Ittunk egy kis sört, meg elszívtam egy spanglit. Mi lenne ennek a folytatás? Apuka szerintem azzal a lendülettel pofán ütné a gyereket ahelyett, hogy megkérdezné Tőle. - Mondd mit adott Neked a szer, mit kaptál tőle, mit éreztél? Ha a gyerek azt mondj erre, hogy " Furi volt, röhögtünk, meg olyan furcsa volt, színek, hangok, fények" - akkor nincs baj, baromira nincs baj. De ha azt mondja a gyerek, ha az a mondat elhangzik a szájából, hogy "Figyelj, apa, végre jól éreztem magam, olyan felszabadult voltam, mint például itthon soha", akkor viszont nagy baj van."
Nekem természetes volt, hogy elmondom a szüleimnek mi történik velem, mit hogyan élek meg. Sokat beszélgettem velük, sőt nem csak szüleimmel, hanem a nagyszüleimmel is. Talán ennek is köszönhetem, hogy ki tudom fejezni az érzéseimet és ragaszkodom az egyenes beszédhez, az őszinteséghez. Ugyanakkor ennek a következménye a naivitásom is, amiért az hiszem ezek az értékek mások számár is hasonlóan fontosak. Hiszek abban, hogy érdemes őszintének lenni, mégha nagyon sokan nehezen néznek ezzel szembe. Ha másért nem, akkor önmagamért; hiszen az őszinte ember elmondhatja magáról, hogy becsülettel halad az úton minden rosszindulat és ártó szándék nélkül.
Szeretem a világhálót, mert úton útfélen mindenféle jóba botlik az ember. Egy újabb útravaló :)
"Akinek tetszel... Megjegyez! Akit érdekelsz... Megkeres! Aki szeretne veled lenni... Szakít Rád időt ! Aki látni akar téged az... Látni is fog! Aki vágyik Rád.. Bizonyít! Aki szeret... Megbecsül! A többi csak kifogás!"
Ez egy névtelenül keringő szép bölcsesség; mert a valódi nagyság a "csupán" szeretettel átadott tudásban van.
Ez van, amikor én elkezdek olvasni egy több százoldalas regényt, nem hiába tartózkodtam én tőlük az elmúlt pár évben. Szerencsére van némi önmegtartóztatásom, és napközben még csak hozzá se érek :) ám, ahogy az utolsó csemetének is lecsukódik a pillácskája rögtön kézbe veszem és kimerülésig olvasom. Néha apuci is belekukkant :) de Ő meg marad a virtuális élmények mellett. Különlegessé teszi, ha Ő is épp valami hasonló témát néz, megkétszereződik a hatás.
Mostanában az egyik kedvenc témám a test-lélek harmóniára való kiemelt odafigyelés, és ahogyan az lenni is szokott, amikor valamire különösen fókuszálok, akkor egyre több információ "jut el" hozzám ezzel kapcsolatban. A közös vonásuk és egyben a legcsodálatosabb bennük az, hogy mind megerősíteni "jönnek" :) Sőt az ellenpéldák és a tapasztalataink is azt támasztják alá, hogy a betegségekért csak úgy, mint az életünk különböző eseményeiért elsősorban nem másokat kell okolni, hanem magunkban, a lelkünkben, a szívünkben kell keresni a "meghibásodást".
Pár napja egy belgyógyász az egészségügyről írt nyílt levele került hozzám.
Szeretem a Csillagmag írásokat, mert a szerző, Kiss Balázs Kunó úgy próbálja közvetíteni számunkra a csillagos Ég varászlatos, és egyben félelmetes "üzeneteit", hogy a hétköznapi ember számára is könnyen alkalmazható legyen. A bejegyzések olvasása alatt tulajdonképpen el is lehet vonatkoztatni az asztrológiai és a spirituális a kifejezésektől, hiszen ezeknek tudása, értése, hite nélkül is hasznos gondolatokat kaphat az, akit kicsit is érdekel az Őt körülvevő emberi világ.
Már hetek óta érlelődik bennem a fenti cím, de valahogy mégse jutottam oda, hogy kifejtsem mit is jelent számomra az, hogy szívből látni. A legutóbbi csillagmagos bejegyzés adott egy löketet.
Mi viszonylag későn értünk meg a játszótéri mókára, Ferike majdnem kettő éves volt már amikor rákapott a csúszdázás ízére. A homokozás pedig még váratott magára majd másfél évet, de tekintettel a "tisztaság mániájára" továbbra is inkább az előbbi a kedvence :) Nyáron egyébként zokni nélkül a csúszdához se hajlandó elmenni a homokban. Az igazi áttörést a legutóbbi ősz hozta meg, azóta, ha megyünk valahova egy játszóteret minimum érinteni kell. Robikának meg tulajdonképpen szinte mindegy, hogy hol, csak futkározhasson szabadon, Noémi pedig mostanság került csak le a hátamról. Persze naná, hogy Ő is ott mászik, ahol a nagy bátyus.
Többnyire épp akkor érkezünk amikor senki nincs, így különösen jó dolgunk is van, mert az egész játszóteret uralhatja a csapat. Persze előfordul azért, hogy akadnak játszópajtások...
Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolta egy játékot:
Letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte. Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek? Mire ők: Ubuntu. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?
E törzs nyelvén Ubuntu annyit tesz: Vagyok, mert vagyunk.
Bár az is lehet, hogy ez inkább az "okos" szolgáltató, nem tudom.
Mint minden más mobiltelefon ezen a telefonon is, ha valamiért nem veszem észre, hogy kerestek, akkor megjelenik egy kis jel, hogy van egy nem fogadott hívásom.
Az okos telefon viszont, ha én megszakítom a beérkező hívást, akkor egy SMS-sel is megerősít, hogy valóban megszakítottam egy hívást, ezáltal nem fogadott hívásom keletkezett :)
A napokban egy barátnőm segítségével egy olyan felismeréshez jutottam, ami bár a tényeken nem változtat, viszont egészen más megvilágításba helyezi azokat. Tulajdonképpen azáltal, hogy másként tekintek az eseményekre, már meg is változtak, de csak bennem és ez elég is. Általában kerülöm a spirituális és a tudatos szavakat, mert már túl sok olyan fogalom ragadt hozzájuk, amelyek az ellenkező hatást váltják ki, mint amit a jelentésük hordozna. Eszembe jutott ez a videot, amit már rég meg szeretnék itt osztani. Steve Jobs az az ember, akinek többek között köszönhetjük, hogy ezeket a sorokat írom, és olvassátok. Azt gondolná az ember, hogy annál racionálisabb nincs is, mint aki informatikával foglalkozik. Hát nem. Ő az egyik példám arra, hogyan lehet a "megfoghatatlan csodákat" a hétköznapi életben megvalósítani. Hogyan lehet hittel élni.
"A hernyó most töri át a báb falát, hogy lepkeként megszülethessen. Ehhez erő kell, feszülés kell, de vár egy magasabb létforma, ám szét kell törni a régi korlátokat. Csak nem mindegy hogyan: lázongva, forrongva, szenvedve, problémázva, vagy pedig tudatosan, békében és megnyugvással…"
Készen volnék. Ennyi időt talán akkor töltöttem utoljára a bloggal, amikor még Ferikét vártam, persze most még inkább elaprózva, főként éjszakánként.
Az alakítgatás közben szükség volt arra, hogy végig nézzem a régi bejegyzéseket, rengeteg gondolatot indítottak el bennem. A legjobban annak örülök, hogy a sok bizonytalankodás mellett mégis írtam, folytattam. Most végre "érzem" is azt, amit korábban csak gondoltam. Két-három ember kétkedésével szemben sokkal fontosabbak azok a pozitív megnyilvánulások, megerősítések, amiket az elmúlt 4 év alatt kaptam itt. Végre megtanultam elfogadni a negatív hozzámállásokat és nem érzem, hogy meg kell változtatnom őket. Megérteni azt, hogy ezek is tükrök, amelyek az mutatják, milyen nem akarok lenni.
A Csillaglesőben ehhez kapcsolódnak ezek a gondolatok:
"Tudd, hogy amit ma tapasztalsz, az azért történik, hogy a harmóniát tudd értékelni."
Mindezek mellett különösen hálás vagyok azokért a kapcsolatokért, amelyek itt alakultak ki; a megerősítésekért, amelyeket a hasonló gondolkodású olvasóktól kapok.
A háttérmunkák nem csak ennek a blognak a tartalmát, kinézetét érintették, hanem a többi blogét is.
Már hetek óta készülődöm, hogy az elmúlt napokban születésnapját ünnepelő blogomnak új arculatot adjak. Koncentráltabbá és tartalmasabbá szeretném tenni, amihez persze elengedhetetlen az új külső. Ez viszont hosszadalmasabb háttér munkát igényel tőlem, aminek hamarosan lehet látni a nyomát :) Ne lepődjön meg senki, ha megjelenik a szünetelés tábla.
Ismét az Égiekkel jövök, mert egy csodálatos együttállás látható a napokban, illetve legjobban talán a mai napon, de szerintem holnap is jól látható lesz. Teleszkópot elő! :) A hatása viszont mindenképp érezhető még pár napig.
Vénusz - Hold - Jupiter együttállásról van szó.
"Asztrológiai szempontból ez azért érdekes, mert a kis (Vénusz) és a nagy (Jupiter) szerencsének tartott bolygók most egyesítik erőiket.
Ebben az időszakban érdemes nagyobb feladatokhoz és célokhoz hozzálátnod - sőt különösen ajánlatos is. " (Buzsáki Gábor)
Ahogy az Asztropatika cikkén rágódtam beugrott ez a nagy bölcsesség.
Már több, mint egy éve figyelem a Hold állásokat és többnyire valóban találok is összefüggést. Emlékszem tavaly egy májusi hét elején kávézás közben csak úgy félhangosan szóltam a páromnak, hogy nehéz hétvége elé nézünk. Emlékezetes is maradt, még én is meglepődtem, hogy ennyire befolyásol a Hold.
Az asztrológia felé érzet szkepticizmusom vezetett ahhoz, hogy figyeljem a Holdat és ezt mindenkinek ajánlom, mert sokat segíthet. Ugyanakkor óvatosan is kell ezzel a "tudással" bánni, hiszen akár félelmetesek lehetnek a beigazolódások.
Talán már sejthető is miért tart minden csoda három napig...
Az utóbbi években-hónapokban egyre több olyan tapasztalást élek meg, amelyekből adódóan egyre kevésbé vagyok szkeptikus az asztrológiához.
Buzsáki Gábor, írt tegnap egy nagyon érdekes cikket, ami alaposan elgondolkodtatott. Mivel nem olyan rég én is-mi is átestünk egy kisebb betegségen, nem volt nehéz a Placidus program segítségével utána néznem, hogyan is állt a a Hold azokban a napokban.
"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."
Wass Albert
A kulcs mondat : Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.
(
